Mivel a túraleírásomban már megemlítettem, hogy a Fjallraven Vándortúrán liofilizált ételeket ettünk, de Ti lusták voltatok utánanézni mi is az, ezért hát tessék Nektek egy leírás és egy kis teszt arról, hogy mi is adott energiát napközben. A képre kattintva olvashatjátok azt a bizonyos beszámolót (majd visszagörgetsz):
Mint minden rendes írott anyagnak, ennek is ki kell néznie valahogy, ezért nem is rohanunk előre, hanem adunk egy kis kerettörténetet az egésznek.
Materiális, biológiai létformaként egy meghatározó elem, a szén építi fel testünket és ebből nyerünk energiát (most nem térek ki a gyíkemberekre meg fényevőkre, akik a Napból nyerik). Táplálék (étel) formájában egy helyen felvesszük, és legalább négy helyen leadjuk, szóval állandóan cserélődik (anyagcserének hívják), úgyhogy akármennyire nem tetszik még egy darabig szükség lesz ránk, parasztokra (ué. mezőgazdaságban tevékenykedőkre).
Túra közben kell az energia, menni és enni kell, ezt sokféleképpen megoldható. Hogy milyen élelmiszereket érdemes fogyasztani az sok mindentől függhet. Milyen hosszú a túra? Mennyi energiára van szükséged? Mennyire érint civilizációt az útvonal? Mennyit szánsz az egészre? És még nagyon sok minden más...
Szóba jöhetne az is, hogy azt eszed amit kinn találsz. Ezt meg nagyban befolyásolja, hogy hol és mikor vagy, mekkora háttérismerettel rendelkezel. Lehetne vadászni is de egyrészt sok időt elvenne a túrából, bizonytalan a kimenetele és a Normafa környékén legalábbis furcsán néznénk rád a kisgyermekes családok miközben megnyúzol és nyárson kisütsz egy mókust… vagy kóbor macskát. (Ha nem vagy túlélési helyzetben, nem öldökölhetsz csak azért, hogy megtudd milyen ízű egy védett állat. Vagy növény.) Inkább vigyél magaddal valamit, amit majd aztán a túra során könnyen elkészíthetsz és elfogyaszthatsz.
Itt is többfelé elágazhat a kérdés:
Friss élelmiszer: rajtad múlik, hogy mennyibe kerül, de nehéz cipelni és könnyen romlik. Egy hétre ne vigyél parizert! Persze egy egynapos kiruccanásra kevés jobb van, mint a maradék pulykasültes szendvics. Komolyabb ételeket elkészíteni pedig bonyolult, úgyhogy a vasárnapi Chiles en nogada-ról le kell, hogy mondj. (Ha nem tudod mi az, a képre kattints!)
Konzervek: nem túl drágák, nagy a választék, de ők is nehezek, és ha már megetted őket akkor is ott marad a doboz, amit magaddal kéne vigyél a legközelebbi szemetesig (Nem csak kéne, kell is!)
Zacskós ételek (leginkább a leves és tésztaporokra, burgonyapüré porokra gondolok): Szintén nem túl drágák, sokáig elállnak, kis tömegűek, a választék elég nagy, elkészíteni sem bonyolult ezeket. Könnyen felismerhetőek jellegzetes Na-glutamát szagukról. Nincs ezzel baj, csak meg kell szokni.
Liofilizált ételek: Könnyűek, nagyon könnyen elkészíthetőek, változatosan összetett táplálékforrásnak tekinthetőek. Hátrányuk, hogy nem mindenhol elérhetőek és nem a legolcsóbbak, az áruk kb. egy normál éttermi főétel ára (vidéken élek, ehhez tudok viszonyítani). De hát valamit valamiért. Kell, hogy legyen nálad extra víz, valamint azt fel is kell tudd melegíteni (működne hideggel is csak sokkal kisebb élvezeti értékkel)
Mi is az a liofilizáció? Röviden fagyasztva szárítás, azaz az ételt miután elkészítették (egy jó nagy üzemi konyhában megfőzték), lefagyasztják gyorsan kb. -40 Celsiusra. Ekkor vákuumot állítanak elő az étel környezetében, majd hőt közölnek az élelmiszerrel. Mivel vákuumban a víz vagy szilárd (jég) vagy gáznemű (pára), így nem folyadék lesz belőle, hanem gázhalmazállapotban elhagyja az élelmiszert, megőrizve annak főzés utáni formáját és beltartalmát. Tehát ez nem csökkenti az élelmiszerek tápanyagtartalmát (még jobban… a főzéssel már úgyis kiölted belőle a vitaminokat… de! akármilyen kíméletesen főzted, nem, nem csak a mikróban bomlanak le).
A technológia sokatok számára ismert, gondoljatok csak az instant kávéra. Ami az alacsony víztartalma miatt szobahőmérsékleten is sokáig tárolható. Persze el kel zárni a levegőtől, hogy egyrészt ne nedvesedjen vissza a levegő páratartalmától, másrészt meg ne oxidálódjon.
Tehát mi a túra során mi a LYOFood termékeit fogyasztottuk (általában ebédre). Mindegyikről elmondható, hogy kb 350-630 kcal közötti energiatartalommal rendelkezik, és nagyjából 150 g körüli a tömege szárazon. Az utána maradó szemét, azaz a zacskó, amiből el tudod fogyasztani kb 10 g. Ugyan nem tűnik nagynak az adag, de nekem (bőven 30 fölötti testtömeg index-el), elég volt ebédre. Napközben maximum még egy müzli- vagy fehérjeszeletet ettem meg.
Hogyan kell elkészíteni? Először is vizet forralsz, közel annyit amennyit a zacskó mond. Miközben melegszik a folyadék, kinyitod a zacskót, KIVESZED! a kis zacskót, ami NEM, ismétlem NEM fűszersó! hanem oxigén megkötő, majd félrerakod azt és a végén a szeméttel együtt elviszed magaddal.
Ha forró a víz ráöntöd a zacskó tartalmára, összekevered, visszazárod a simítózár mentén és hagyod állni 10 percig. Ha letelt az idő, kibontod a zacskót (ha letéped a simítózár alatt akkor egy tányért lehet belőle formázni). Összekevered még egyszer és már fogyaszthatod is.
Amikkel én találkoztam, azaz kóstoltam:
Beef Stroganoff 623kcal/370g (Stroganoff marha)
Erről kicsit bővebben: Egy kedd vagy csütörtök este épp edzésről tartottam hazafelé, ahol valamilyen érthetetlen módon egy szép szőke lány várt rám. Egy, a nagyon kevés tényleg szép szőke lányok közül akkor este ilyet főzött nekem. Szóval nálam az a Stroganoff. A kipróbáltak közül még így is az első helyre rakom, de ahhoz a régihez közel sincs. Alapvető hátránya (lehet), hogy nem mindenki eszik marhát (bolondok). Az eddig elfogyasztottak közül azt kell mondjam főhetett volna még az a marha. A tészta rendben van és bár írja az összetevőknél, hogy van benne uborka, de én nem nagyon vettem észre.
Élvezeti érték: 8/10
Pork loin in green pepper with potato 307kcal/370g Sertéskaraj zöldborsban burgonyával
Ez valahogy így készülhetett: bement az egyik szakács a főnökhöz és azt mondta:
-Főnök, kicsit több zöldbors került bele mint kellett volna!
-Nem baj leszólunk a nyomdába, hogy írják rá zöldborsos. Nincsen semmi baj. Egyébként mennyivel ment több zöld bors bele?
-Úgy kb. a recept 400 szorosa.
Na ez egy olyan étel, hogy a borssal itt már mint tápanyagforrás kell számolni akkora mennyiségben van jelen. Mindamellett nem durva. Igaz én a tejberizst is erős paprikával eszem. A krumpli jó benne, csak könnyen összetörik.
Élvezeti érték:7/10 de csak ha szereted a meglepetéseket
Mexican dish: 360kcal/370g Mexikói egytál
Hogy kis hazánkban miért kell mindent mexikóinak nevezni (ok maga a LYO lengyel) amiben van kukorica azt nem tudom. De legalább eltalálták, hogy rizs kell bele mint szénhidrát forrás a fehérje oldalt pedig a csirkemell adja. Egyáltalán nem csípős és a benne lévő bab sem fog felfújni. Arra érdemes odafigyelni, hogy ne adjunk hozzá több vizet mint amennyit a recept ír, mert könnyű belőle levest csinálni.
Élvezeti érték: 6/10
Penne Bolognese: 372kcal/370g Bolonyai penne
Nem annyira paradicsomos mint amennyire elvárná ezt az ember egy bolonyaitól, a hús jól megfőtt benne, a tészta is rendben van. Rossz vagy jó mivoltát sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom. Csalódást semmiképp nem okozott.
Élvezeti érték: 6/10
Farfalle with gorgonzola and spinach sauce: 440kcal/370g Farfalle gorgonzolával spenót szószban
Én 2014ben ezzel kezdtem és nagyon jó választás volt VEGETÁRIÁNUS étel létére. Kimondottan finom volt. A Mandula szeletek nagyon élvezetessé teszik. Akkor is érdemes kipróbálni ha nem vagy kizárólagosan növényevő! Az egyik legjobb tömeg/kalória arányú lehetőség.
Élvezeti érték: 9/10
A cég termékeiről találtok még információt a saját http://lyofood.com oldalukon. Láthattok még pár terméket amiket eddig nem sikerült megtapasztalnom, de amint sikerül, bővítem ezt az anyagot. Nagy előnye a márkának, hogy készít vegetáriánus és vegán termékeket is, bár nem túl sok akad belőlük. Fontos kérdés még az allergének ismertetése, amire az összetevők feltüntetésével úgy gondolom megfelelően kitérnek.
Összefoglalva könnyen elkészíthető, könnyen szállítható és tápláló ételek, melyek nem csak a vadonban, de akár az otthoni biztonsági tartalékaink között fontos szerepet kaphatnak.