English
Ezután 2014 januárjában Európa havas autópályáin, az Atlas hegyi földútjain, a Szahara perzselő homoksivatagában, Szenegál szavannáin és az Atlanti-óceán partján is próbára tettük a bageket a Budapest-Bamako futamon (19 nap és 6000), mindvégig motoron, kitéve az időjárás viszontagságainak. Később ismét Magyarországon egy téli motoros találkozón is használatban volt, a Hóbagoly party-n. Tehát fagytól az afrikai hőségig, mostoha körülmények között tettük próbára őket.
A portugáliai utazás semmilyen igazi kihívást nem tartogatott a zsákok számára, komoly eső nem érte, csak az út pora. A kopásállóságáról viszont meggyőződhettünk a mindennapi kempingezések során. Lecuccoláskor sosem sikerült figyelni, hogy puhára essen. A köves talaj okozott horzsolásokat, de igazi kárt nem tett benne. (Újként azért nehéz lenne eladni.) Piros színük nem fakult ki, tehát az UV sugárzást is jól bírják, csalódást csak a kiegészítő csomagrögzítő gurtni okozott, a négyből egy csatja eldeformálódott, használhatatlanná vált.
A 22 literes zsákokba meglepően sok minden fér bele és a végén könnyedén kipréselhető belőle a felesleges levegő (nem szelepes változat). Néhány rögzítő fület hiányoltunk róla, de ettől eltekintve az elvárásainknak megfelelően funkcionált. Vannak persze speciálisan motorosoknak fejlesztett termékek is, melyeket akár a Touratech katalógusban is megtalálhatsz.
Az első igazi kihívás az Atlas hegységben kezdődött, amikor az éppen járható földúton 20-30 centi mély víztócsákon kellett áthaladni, amelyek mintha cementel keveredtek volna. Kikerülni lehetetlen volt akkora sebesség mellett, a szakasz végére a motoros (MZ Rider) úgy nézett ki, mint egy szürke kőszobor beázott csizmával. A zsák is kapott egy cementes bevonatot, de nem ártott neki. Egyfajta vegyi támadásként is értékelhetjük a lúgos pocsolyákat.
Következő próba egy homokvihar-jeges eső-homokvihar kombináció volt. 30 centis látótávolság, járhatatlan utak a homokbefújások miatt, rettentő oldalszéllel körítve. A szálló apró homok oda is bejutott a motorosruha alatt, ahova nem is gondolná az ember, a zsákok mindvégig jól védték a felszerelést.
MZ Rider végső tesztnek egy kis óceánparti motorozást tervezett, ami rosszul sült el. Egy terepjáróval szembeni elsőbbségadási vitában alulmaradva a járható part helyett a tenger maradt számára, mint út. Az első néhány méterig nem is volt gond, de ahogy jött egy hullám, ami ülésig ellepte a motort, már nem bírta a technika. Ott állt este 8-kor, teljesen sötétben 80 centi vízben motorostól, táskástól, és jött a dagály. Azt gondolta, mire sikerült kihúzni a motort 20 méteren keresztül a vízből, beázik mindene. De a zsákokban minden teljesen száraz volt, míg az állítólag vízhatlan aludobozaiban két liter víz ált a konzervek között.
Összefoglalva a fenti tapasztalatokat, összesen kb 15000 km motoros használat után Európában és Afrikában, nem sikerült tönkretennünk, vagy beáztatnunk a zsákokat. (Itt jegyzem meg, hogy a gyártó nem véletlenül mer 5 év garanciát vállalni a termékeire.) Kipróbáltuk, tetszik, megéri a pénzt (kb 7000 forint). 10-ből 9-re értékeljük a rögzítő fém csatjának hibája miatt. A gumipók olcsóbb, ha már fogyóeszköz… vagy műanyag csatot válassz hozzá.
A drybag technikai adatait és az aktuális árakat megtaláljátok a forgalmazó honlapján, a lenti képre kattintva!
