English
"Ez a motoros nem követ senkit, nem jár felfedezők nyomában, nem gyűjt adatokat enciklopédiákhoz, nem akarja megváltani a világot csak megélni mindazt, amiről mindig is álmodott; felfedezni az ismeretlent..."
Ami előttem áll: kb. 40.000 embert és motort próbáló km. Már két éve tervezgettem, most eljött az idő. Indulás májusban, érkezés szeptemberben. A tervezés során nézegettem blog-, és fórum oldalakat, útleírásokat és tájékoztatókat az útba eső országokról. Eközben kezdett kialakulni bennem, hogy valójában merre is fogok haladni.
Az utazást több szakaszra osztottam a könnyebb kezelhetőség érdekében. Az első szakaszban Magyarországról indulva Bulgárián, Törökországon, Grúzián keresztül jutok el az oroszországi Volgográdba.
Út közben meglátogatom a Kaukázus nyugati vonulatán található 5600 m-es Elbrus hegycsúcsot is, amely Európa legmagasabb pontja, és a világ 10. legmagasabb hegycsúcsaként tartják számon. Némely szakirodalom Európához sorolja, némely pedig Ázsiához. Én úgy gondolom, hogy Európa legmagasabb hegycsúcsához teszek látogatást.
Szállásokat csak Üzbegisztánban foglaltam, mivel itt ez elengedhetetlen volt a meghívólevél beszerzéséhez. Az út többi részén alvás sátorban, barátoknál, jurtákban, szállodákban és mindenhol ahol csak lehet. De nézzük csak sorjában hol merre is vezet az út. Az út, amelynek megtétele során életre szóló emlékeket gyűjtök majd, és valószínűleg nehézségekkel és kalandokkal lesz kikövezve.
Első szakasz: Magyarországról déli szomszédunkon, Szerbián keresztül haladok Szófia felé, Bulgáriába. Innen délebbre fordítom a kormányt, a következő megállóm Isztambul, Törökország. Isztambulban megpróbálom magamba szippantani a keleties hangulatot, ízeket és illatokat. Ezután pár nap pihenőt és egy kis kitérőt követően beveszem magam a Kaukázusba, Grúziában, ahol Sztálin is született. Innen már mások lesznek a viszonyok mint Európában. Az itteni teljesen más kultúra mintegy előfutára annak, ami az elkövetkező hónapokban fog rám várni. A Kaukázus után irány a Nagy Testvér birodalma, belépés Oroszországba. Meglátogatom majd a II. világháború sorsfordító helyszínét Volgográdot, a valamikori Sztálingrádot. Itt pár nap kikapcsolódást tervezek a helyi motoros „bike-rock club” tagjainak társaságában.
Második szakasz: Volgográdból kiindulva, Üzbegisztánon, Tádzsikisztánon, Kirgizisztánon, Mongólián keresztülhaladva érem el ismét az Orosz birodalom területét. Majd ismét délre indulok a Volga túloldalán Kazahsztánon keresztül Üzbegisztánba. Útközben azért beiktatok egy-egy horgásznapot a Volgán és egyéb tavakon, patakokban. Remélem sikerül egy kis vacsorára valót fogni. Ha nem, hát marad a „магазин”, vagyis a bolt. Kihasználva az orosz utak minőségét szerintem itt gyorsan fogok haladni, majd következnek a kazahsztáni kátyús, homokos, murvás utak. Meglátogatom a „Selyemút” megállóit is Üzbegisztánban a terv szerint. A városnézésekre kötelező lesz időt szakítani, különös tekintettel arra, hogy Üzbegisztán északi részén nagyon nehezen lehet üzemanyagot kapni, így ezt remélhetőleg a települések feketepiacán fogom beszerezni.
Innen továbbhaladva, keresztül Tádzsikisztánon, a Himalája nyugati 4600m magas hágóin fogok motorozni, a kínai határtól 20-30 Km-re. Majd irány Kirgizisztán, és ismét Kazahsztán. A Tadzsik, Kirgiz és Mongol részen magánszállásokat tervezek igénybe venni, mert látni, tapasztalni és érezni szeretném azt az életformát, amelyet ezek az emberek évszázadok óta változatlanul folytatnak. Hasonlóképpen teszek persze az utam többi részén is.
Ekkorra már a motorom is követelni fogja a szervizállomás meglátogatását. Remélhetőleg gumi-, és olajcsere elegendő lesz, ahhoz, hogy ismét új erőre kapjon és tovább szárnyaljon velem. Kazahsztánban meglátogatok egy-két természeti csodát és a híres dolinkai gulágtábor emlékhelyét, amely ma múzeum. Majd ismét az Orosz föderáció és irány Dél, Dél-kelet, Mongólia sztyeppéi. Itt térképek által nem jelzett úton Dél-Kelet irányba átlósan próbálok lejutni a Góbi sivatagba, majd onnan Ulánbátoron keresztül vissza az oroszországi Irkutszkba.
Harmadik szakasz: A Bajkál-tó és a Magadan közötti útszakasz. A Bajkál tó partján kisebb pihenőt és szervizt követően két lehetőség kínálkozik a továbbjutásra. Illetve több lehetőség is van, de én két út között fogok választani. Az egyik a BAM út, amely szervizútként üzemelt, amíg a vasútvonal meg nem épült. Ebből a célból építették, azonban azóta használaton kívül van. Ennek a szakasznak a megtétele időjárásfüggő. Ha sok a csapadék, akkor túl mélyek a folyók ahhoz, hogy motorral át lehessen kelni rajtuk. Ez esetben északra fogok menni, majd 4 napot hajózok a Lénán, végül terepen motorozva érkezem meg Yakutskba. Onnan már a régi nyári utat - amelyet a csontok útjának is neveznek - tervezem használni. Nevét onnan kapta, hogy a sztálini gulág időszakban az útépítés során meghalt emberek csontjait beépítették az útalapba. A végcélom Magadan. Ez a város a világ leghosszabb zsákutcájának vége.
Negyedik, utolsó szakasz: Ez már a hazafelé vezető út. Vissza végig a Kolyma Highway-en Irkutskba, amely az utolsó tervezett szervizállomásom, majd onnan Krasznojarszkon, Novoszibirszken, Jekatyerinburon és Moszkván keresztül. Út közben megtekintem II. Miklós cár családjának kivégzésének helyszínét Jekatyerinburgban, és tovább ismerkedem az Orosz Birodalom különböző részeivel.
Perm a következő tervezett állomásom (a Perm36 Gulág tábor központi emlékhely, bár ezt Putyin valószínűleg bezáratta, de pontosat csak a helyszínen lehet megtudni). Moszkvában szükségem lesz pár nap pihenőre a Fehérorosz vízum beszerzéséhez. Innen a lovak közé csapok és Fehéroroszországon, Lengyelországon, Szlovákián keresztül lépek ismét hazai földre.
Az út végigvezet 4000m feletti hágókon, sivatagokon, sztyeppéken, Szibéria lápos vidékein és a turisták által ritkán látogatott, Yakut emberek által lakott területeken. Az út folyamán megismerhetek különböző népcsoportokat, kultúrákat, át fogok haladni 9 időzónán és 14 országon. Mivel a hosszú utat szólóban tervezem megtenni, elég sok tartalék alkatrészt és szerszámot viszek magammal. Amennyiben segítségre lesz szükségem, orosz nyelvtudás hiányában felvérteztem magam egy off-line működő Magyar-Orosz szótárral is. Meg kell majd küzdenem hóval, sárral, murvás utakkal, sivatagi homokkal, kátyús aszfaltos úttal, nyájukat őrző kutyákkal és nem utolsó sorban tömérdek bürokratikus kihívással. Bízom abban, hogy amennyiben további segítségre lenne szükségem, azt a helyi emberektől megkapom.
Az weblapomat a jobb oldali logóra kattintva érhetitek el, ahol követhetitek utamat. A motor felkészítéséről is találhattok bejegyzést természetesen. Legyetek Ti is részesei életem nagy kalandjának!
Üdvözlettel: Turucz Tibor
Gyurgyó tollából közös kárpátaljai (tor)túránkról pedig az alábbi képre kattintva olvashattok.
