English
Következett végre a romantikus Toszkána! A környéken még sikerült igazi vizes élőhelyeket, tájakat találni, olyasmi mint a Tisza-tó vidéke. Firenzét ugye nem lehet kihagyni, bár többen óvtak attól, hogy a városban motorozzak. Megfogadva a tanácsokat a nevezetes Michelangelo térre mentünk először, ami jó ötletnek bizonyult, nagyon jó kilátópont a városra. Fényképezgetés közben aztán ránk is köszöntek, pontosabban Brigit ismerték fel rajongói, akik egy magyar turistabusszal érkeztek. Dél körül járt az idő, kezdett forró lenni a talpunk alatt a talaj (szó szerint), igyekeztünk még aznap elérni San Gimignano-t. Az eredeti terv szerint visszafelé is erre jövünk, tehát elégségesnek gondoltam, ha csak két napot szánunk Toszkána felfedezésére.
Toszkána szép. E felől mondjuk semmi kétségem nem volt, de jobb személyesen is megbizonyosodni az ilyesfajta mendemondákról. Tökéletes is lehetett volna az itt tartózkodás, mondjuk ha van egy-két hetünk itt héderezni, borozgatva, sajtot majszolgatva, leginkább tavasszal, esetleg nyár elején, de mindenképp aratás előtt. Ami épp akkor volt, szerencsére a tarlókat még nem szántották be, így tájképnek még elmegy pár fotó.
San Gimignanoban sikerült egy kisebb kempinget találnom, itt 2 hely közül választhattam, ez azt jelenti, hogy teltház volt. Sajnos az is látszott, hogy itt van elég vendég, nem baj ha elmarad egy-kettő, a vendégszeretetet nem éreztem sugárzónak.
Aztán a következő nap kárpótolt ez ügyben. Róma előtt a Bracciano tónál terveztem megszállni. A tó partján egy igazi családias kempingre leltem. Brigiért persze szoktak rajongani a recepción, de ebben a kempingben még magyar nyelvű (!) ismertetőt is kaptam, nem mellesleg nagyon kedvesek voltak. Bár ha jól emlékszem itt is csak a kutyát kínálták vízzel, de engem általában elfelejtenek megkérdezni, szomjas vagyok-e. Már megszoktam. Pizza is rendben volt, az árakat is szolídnak találtam. Ez a tó gondoskodik Róma vízellátásáról, tökéletes hely kikapcsolódásra. Ha valaki az Örök Várost veszi célba, és szeretné elkerülni a nyüzsit, akkor praktikus megszállnia Braccianoban, innen akár tömegközlekedéssel is be lehet jutni Rómába.
A lehetőségeimet figyelembe véve 3 római helyszínt terveztem be másnapra, de Bruce Springsteen közbelépett. A Vatikán volt az első a listámon. Igazából én sem hittem el, hogy be fognak engedni a Szent Hivatal kapuján motorral (a hat bejárat egyike), de azért megpróbáltam. Merészségem jutalma egy dedikáltan őrzött parkolóhely lett, közvetlenül egy katonai őr poszt mellett. Elég meggyőzően tudom játszani a „bocs, eltévedtem” turista karaktert, és Brigivel a hátam mögött biztosan számíthatok bármilyen kőszívű embertársam együttérzésére, ráadásul ezt nem is szégyellem kihasználni. Szóval a fiatal katonák biztosítottak arról, hogy töltve van a fegyverük és bárkit lábon lőnek, ha közelít a motoromhoz, ennél nagyobb biztonságban ritkán parkolt a Bárány.
Úgyhogy besétáltam a nép közé, a Szent Péter térre a Bazilika elé. Ha lenne bakancslistám, ez a hely biztosan nem férne az első tíz közé. Szép, igényesen fel van újítva meg minden, de szerintem a Hősök tere faszább (de legalább ilyen fasza), és vallásos áhítat nélkül ez tényleg csak egy tér, tele sok emberrel, akiknek ugyanaz a könyv a kedvence. Egy magamfajta hitetlennek az igazi produkció egy „Brigi és a Svájci Gárdisták” fotó volt. Szombat lévén, a pápa megjelenésére sem számíthattunk, Őszentsége szerdánként szokott integetni az ablakból. A bazilikába sem mehettünk be sajnos, pedig legalább Szent Péter sírjára kíváncsi lettem volna. A legenda szerint itt (illetve nem messze) feszítették keresztre Pétert, aki az első pápa is volt Néró idejében, a saját kérésére fejjel lefelé, merthogy nem méltó arra, hogy Krisztushoz hasonlóan fejezze be a földi pályafutását… mekkora arc lehetett! Egyébként 7 km hosszan lehet múzeumot látogatni, ha bemegy az ember, és biztosan fantasztikus élmény, hiszen csupán fotókon is lenyűgözőek a látnivalók.
A Vatikán a világ legkisebb szuverén állama, de talán kevesen tudják, hogy volt amikor több mint 3 millió ember lakta, természetesen akkor a területe is sokkal nagyobb volt, tengertől-tengerig. Napóleon pedig egyszer bezárta a bazárt, azaz megszüntette mint önálló államot, és Franciaországhoz csatolta azt. A Vatikáni Állam ebben a formában 1929 óta létezik, tehát nem is olyan régen. Jelenleg majd hatszáz állampolgára van, ennek kb tíz százaléka laikus, azaz nem egyházi személy. Ennél többen vannak a gárdisták, több mint 80-an. Mind szép szál legény, a díszőrséget a legfiatalabbak adják (akikkel mi is találkoztunk, nagyon jó fejek voltak). A Svájci Gárda már több mint ötszáz éve a pápa hivatalos testőrsége. Valamit elég jól csinálhatnak, hiszen folyamatosan hosszabbítják a szerződésüket… Tehát a Vatikán kiszolgálására elég egy közepes konyha, és egy kisebb mosoda (mondjuk a fehérítő biztos jobban fogy).
Egyszóval élmény volt, következhetett a Colosseum mint második célpont. Kicsit furcsálltam a mérsékelt forgalmat a városban, szombat volt, mindenhol jól lehetett haladni. Semmi robogós halálfutam, olasz nagyvárosi tumultus. Aztán megváltozott a helyzet. Terelésekbe futottam, hiába ügyeskedtem a GPS segítségével kikerülni az akadályokat, sehogy sem akart sikerülni. A Colosseumot megtaláltam, de nem jó szögből, ezért is mentem több kört, hogy a megfelelő pontra jussak. Aztán kénytelen voltam feladni, és mint helyi fiataloktól megtudtam, az öreg Bruce köpött a levesembe, aznap a Colosseum előtti téren volt koncertje aznap este, ezért zárták le az utakat.
Így tehát a római városnézésre szánt időmet nagyrészt elvitte a bolyongás, a harmadik célpontomra a Trevi kútra nem maradt idő. Sebaj, egyszer még bepótolom. Gyalog. Ebben benne is van a tapasztalat, Rómát nem motorral a legcélszerűbb felderíteni. Különös tekintettel arra, hogy a legfőbb látnivalók a párizsiakhoz hasonlóan koncentráltan helyezkednek el, viszonylag kis területen.
Folytatása következik!
