Ispán a Brit-szigeteken 2015, 2. rész, Skócia

Ispán a Brit-szigeteken 2015, 2. rész, Skócia

Ispán, 2019-03-17


Mivel ez egy rövid kb. 2,5 órás út volt, nem is öltöztünk át, egyedül a tanktáskát és az értékeinket vittük föl magunkkal a fedélzetre. Nyugodt szívvel ott hagytunk mindent rádobálva a motorra, nem tűnt el semmi. Az értékeink a kaja, folyadék, iratok, fotós cuccok, és a pénz (ami már ismét angol font volt).

A skót parton Troon-ban a kikötés után egy kis szerelvény igazítás után elindultunk első skóciai szállásunk felé, a nyugati oldalon a tengerpart vonalát követve. Kilmarnock-on keresztül, majd Fort William, és Fort Augustus környékén, ha nehezen is, de megtaláltuk a Loch Ness Hostelt, ami egy telepített faház-szerű, sok épületből álló kis lakópark volt, egy nagy közös társalgóval, TV szobával és jól felszerelt konyhával. A nagy hűtők úgy voltak kialakítva, hogy minden házhoz tartozott egy fach (polc), miénk volt a kettes. Itt volt wifi is, ami épp elért a mi házunk bejárati ajtajáig is.

Másnap úgy döntöttünk, hogy átruccanunk a Sky-szigetre, ahová már egy hídon lehet átmenni, amelynek a hajlása igencsak ívesre sikeredett. Talán csak Norvégiában voltam hasonló meredek hídon.

A sziget bebarangolása után, mivel még volt időnk, kitaláltuk, hogy elmegyünk Skócia végébe, ahonnan már nincs tovább (innen indultak Ewan Mc Gregorék is Charly Boorman-nel), vagyis John O’ Groats lett a következő úticélunk. Ez bizony elég nagy távolság volt, az aznapi etap több mint 700 km-re sikerült, de megérte. Mindenesetre ez a nap volt a legfárasztóbb számomra, nem csak a km-ek miatt.

Invernessen keresztül, Wick érintésével értünk fel az ”End of the Road” táblához, ahol boldog fényképezésbe kezdtünk, majd bejárva a kis települést, másik irányba fordultunk hazafelé.

Másnap a szokásos reggeli kávé után elmentünk megkeresni Nessie-t, a szörnyet, akit rövid kutató munka után meg is találtunk, sőt ki is fogtuk.... aztán az elmaradhatatlan kulcstartók, és hűtőmágnesek, és plüss Nessie-k vásárlása után elindultunk Glasgow felé, ahol a következő napokat töltöttük. Menet közben megnéztük a Balmoral kastélyt, és az úton lévő látványosabb várakat.

Glasgow

Szállásunk egy régi Viktoriánus sorházban volt, ahol mindenki szoba kiadással foglalkozott, csak egy óvoda szakította meg a rendszert. A motorok zárt udvaron parkoltak.

Nem voltunk messze a központtól, de én mégis úgy döntöttem, hogy inkább motorral megyek, mert Glasgow-ban elég sok a látnivaló és nagyok a távolságok. Társaim a gyalogos városnézésre voksoltak, így ketté váltunk.

A bevált módszert választottam. Centrum, információs központ, térkép, majd ötletek, hogy mi az, ami ezek közül engem érdekel. Aztán a célpontokat beütve a Garmin menüjébe kiderült, hogy mi merre hány méter stb. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy a számozott látnivalók mellett egy csillag illetve free felírat jelezte az ingyenes dolgokat.

Az egyik legérdekesebb számomra a Riverside múzeum volt, ami a 2013-ban Európa legjobb múzeuma címet is elnyerte. Kicsit hektikus, de minden volt benne, még zongora is. Kihasználva a lehetőséget, egy kis rögtönzött koncerttel kedveskedtem a nagyérdeműnek.

A tárlatban többek között az első lóvontatású emeletes busz, az első metrószerelvény, az említett világhíres motorosok BMW-i is szerepeltek. Nagyon megörültem a Glasgow Science Centernek is, habár ez fizetős volt - nem is olcsó - de a kör mozit mindenféleképpen látni akartam.

Még 1972-ben Moszkvában láttam először ilyet, majd valamikor a nyolcvanas évek vége felé a Budapesti Vidámparkban. Ez a mostani egy kicsit csalódás volt, mert inkább egy planetáriumi filmvetítés volt a földünk keletkezéséről - igaz az 360 fokban -, a múzeum meg mint a gyerekeknek a Csodák Palotája. A Science Center után megnéztem még a Cathedralt, a Glasgow Necropolist, és 17 óráig még a Kelvingrove Art Gallery és Museum is belefért az időmbe. Tartalmas nap volt! Nagyon tetszett a város élhető, szellős, nem túlzsúfolt szerkezete. Rosszabra számítottam.

Edinburgh

Szállásunk stílusa hasonló volt, mint a glasgow-i, ugyan kicsit messzebb voltunk a centrumtól. A motorokat egy kis utcában tudtuk parkoltatni, tőlünk kb. 100 méterre, ahová fel volt festve a nagy MC felirat, az ablakból pont ráláttunk.

Másnap reggeli után buszra szálltunk (napi jeggyel, ami 4 font volt, de egész nap lehetett használni, míg egy út 1.5 font lett volna). A központba érve a szokásos I betűt keresve a térképen (programok, látnivaló stb.) egy kedves hölgy elmondta, hogy valami skót nemzeti ünnep van, 11-kor nagy felvonulás lesz a várban, és azt ki ne hagyjuk. Aztán elképzeléseink megint nem találkoztak a társakkal, így ismét egyedül kaptam nyakamba a várost.

Edinburgh is nagyon tetszett, és valóban érdekes volt a skótszoknyába öltözött katonák, tűzoltók, mentősök, bányászok, és ki tudja még kik felvonulása. Természetesen mindegyik csoport külön zenekarral. Ahogy elhaladt az egyik már követte a második, harmadik alakulat. Elég nagy volt a kakofónia.

A várhoz építettek egy lelátót, ami U alakban fogja körbe a bejáratot, ezen az így kialakított téren koncerteket, színházi előadásokat tartanak. Először furcsa volt távolról, hogy mi lehet az a modern építmény, aztán jobban megismerve, és látva a technikai ötletek sorát megbarátkoztam a régi és az új dizájn együtthatásával.

Itt is rengeteget sétáltam, és ha már volt napi buszjegyem, amit 24 órán át érvényes, ki is használtam. Ami nagyon szembetűnő volt, hogy a rövid távolságban elhelyezkedő megállók között rengeteg emeletes busz közlekedik. Amit az első buszra szállásunk alkalmával kaptunk jegyet, a következőnél a vezető elvette, és adott egy olyant, ami szerintem csak egy útra volt érvényes. Na, én egyből ágáltam, hogy de kéremszépen nekem napi jegyem van, és még én másik busszal is megyek, meg haza is kell, stb. Aztán a vezető látva ijedt arcomat megnyugtatott, hogy az a jegy, amit a gép kiadott az jó lesz 24 órára! Nagyon gyengén beszélek ugyan angolul, de konkrétan semmit nem értettem, amit a buszvezető mondott, persze ez máskor is előfordult. Nem az ö hibájuk. ” Aki nem tud arabusul...”

Az egyik busz eléggé kivitt egy kertvárosi részbe. Azt reméltem, hogy látni fogom azt a gigantikus építkezést, amit egy folyón keresztül ívelő hídról vettem észre, amikor közeledtünk a város felé. De kiderült, hogy az jóval messzebb van. Így ismét hazafelé vettem az irányt, és kisebb bevásárlással tarkítva utamat még kétszeri átszállással. Este, még ellenőrizve a motorokat érkeztem haza. Mindent a legnagyobb rendben találtam.




Copyright Kondor Túra Társaság 2019 - Minden jog fenntartva.