Ispán a Brit-szigeteken 2015, 1. rész, Írország-Észak-Írország

Ispán a Brit-szigeteken 2015, 1. rész, Írország-Észak-Írország

Halász István "Ispán" vagyok. A hetvenes évek verhovinás próbálkozásai után 2006-ban ültem életem első nagy motorjára. Azóta már közeledek a fél millió km felé. Európa kipipálva, de Afrika, és Ázsia sok országába is eljutottam. Gyermekeim, és unokáim után ez a legfontosabb dolog. Szeretek motorozni!

Ispán, 2019-03-17


Halász István "Ispán" vagyok. A hetvenes évek verhovinás próbálkozásai után 2006-ban ültem életem első nagy motorjára. Azóta már közeledek a fél millió km felé. Európa kipipálva, de Afrika, és Ázsia sok országába is eljutottam. Gyermekeim, és unokáim után ez a legfontosabb dolog. Szeretek motorozni!

Angliában, Londonban majdnem 20 éve jártam utoljára repülővel, akkor nagyon tetszett, és visszavágytam motorral bejárni az országot. Az ötlet Csernobilban körvonalazódott, akkor már csak a Brit-szigetek és Izland hiányzott Európa országai közül. Kíváncsi voltam a baloldali közlekedésre is, és társaim is akadtak.

A vonat ilyen messzi távoli helyek eléréséhez könnyebbséget ad, Bécsből kb. 1000 km-t lehet spórolni Düsseldorf, Hamburg, Fieldkirch, Livorno stb irányába. Ezért ezt a megoldást választottuk. A Budapest-Bécs távolságot két keréken tettük meg, majd Bécs-Düsseldorf vonattal, aztán Cherbourg szintén a motorokon, közbeiktatva Párizst, két éjszakával.

Idő, benzin, üzemanyagkímélő így az utazás, és még szállásunk, reggelink is volt, este indultunk, pihenten érkeztünk. Bár régebben pariban volt a vonat, illetve ha lábon mentem, mostanra kicsit drágább a vonat. Ugyanez a reláció, ha egy távoli cél komppal érhető el. Pl. Genova-Tanger majd 2000 km 48 óra 180 euró 4 személyes tengerre néző kabinban (1 motor 1 fő 1 út). A belső kabin még olcsóbb.

Párizs tényleg megér egy misét. Még többet is… A főbb dolgokat gyalogosan néztük meg, illetve a Szajnán is hajóztunk egyet. Ha valakinek nincs sok ideje, merem ajánlani ezt a kb. 1 órás utat, végig visz a főbb nevezetességeken.

Szállásunk egy kempingben volt, ahonnan busszal és metróval jutottunk be a városközpontba. Másnap korai indulással Versailles-t céloztuk meg. Menet közben sikeresen elvesztettük egymást a kivezető úton, de aztán a kastélynál sikerült találkozni. Jó tanács! Ha nem vagytok berádiózva, célszerű mindig megbeszélni a következő találka pontot.

Versailles-ban rengeteg turista koptatta a bejárati lépcsőket. Gyors fényképek kívülről és indultunk tovább a kikötőbe, mert a "komp nem vár".

Már előre úgy csomagoltunk, hogy a 18 órás út alatt mindenünk meg legyen, mivel indulás után lezárják a lejáratokat. Erre érdemes odafigyelni. Első svéd utamnál, amikor még nagyon zöldfülű voltam, örök életre megtanultam a leckét! Egyébként nagyon figyelmes volt a személyzet, észrevettem, hogy lehet kérni párnát, meg takarót, és remekül aludtunk a puha süppedős szőnyegen. Másnap délután érkeztünk meg Írország partjaihoz Rosslare kikötőjébe.

Cherbourg (F)-Rosslare (IRL) 18 óra volt, az árra már nem emlékszem. Lehet, hogy anyagilag nem jártunk jobban, de időben, és kényelemben biztosan. Írországban hol esett, hol nem, a hőmérséklet 8-10 fok körül volt ebben az időszakban, a szeles időjárásban nem volt igazán kellemes a motorozás. Ment is a markolatfűtés.

Ráadásul nem készültem fel a hidegre, ezért bizony egy pulóvert is kellett vásárolnom, azonban a táj kárpótolt ezekért a kellemetlenségekért. Rosslare-től nem a legrövidebb úton értük el Limerick városát, ahol a szállásunk volt, kb. 400 km-t motoroztunk aznap.

Furcsa volt az első találkozás a bal oldali közlekedéssel. Alighogy legurultunk a kompról, egy körforgalomba kellett balra fordulni. Érdekes élmény volt, ráadásul, ha a második vagy többedik kijáratnál akarunk kijönni, akkor a belső sávból kell kisorolni. A társamat majdnem fel is borította egy autó. Másnap dél-nyugatra indultunk egy gyönyörű nemzeti parkba, megnézni a híres Moher-sziklákat. Ez a nevezetes hely Kerry-ben található, amely az egyik legszebb Ír megye, és egy gyönyörű út veszi körbe, amit Ring Of Kerry-nek hivnak.

Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk. Akkora köd fogadott, hogy már annak örültünk, hogy menni tudunk az úton. De szerencsénkre délután kiderült az idő. A hőmérséklet is felmelegedett 16-18 fok körülire, így nagyon kellemeset kanyargásztunk a tökéletes aszfalt utakon. Aznap egészen Cork-ig motoroztunk, ahol megnéztük a Titanic emléktábláját, majd visszatértünk a szállásunkra.

Apropó aszfalt. Nagyon tapadós. A gumim is szuper volt (egyetlen egyszer sem csúsztam meg, igaz annyira nem is forszíroztam a döntögetést feldobozolt motorral), az aszfalt összetétele sokkal másabb, durvábbnak mondanám, de nem a simasága miatt. Következő nap Dublintól kb. 40 km re Navan-ben foglaltunk szobákat, itt 3 éjszakát töltöttünk, és csillagtúra szerűen jártuk be a környéket. Természetesen Dublinban kezdtük a felderítést.

A motorokat egy központi helyen hagytuk, majd egy információs irodában térképet, és ötleteket szereztem be. Befizettünk egy buszos városnézésre, így nem hagytuk ki a főbb nevezetességeket, mint például a Guinnes sörgyár. Kb. egy óra múlva értünk vissza, és a motorokkal nekilódultunk a Wicklow Nemzeti Parknak, ami szintén gyönyörű, és jól motorozható volt. Nyugat felé indultunk és egy kb. 300 km-es kör megtétele után értünk vissza a szállásunkra.

A továbbiakban Írország keleti részét és Észak-Írországot terveztük be. Látogatást tettünk egy 1800-as évek végén alapított whisky üzemben is, ahol töviről-hegyire beavattak a lepárlás, cefre készítés rejtelmeibe, és a végén a végterméket is megkóstolhattuk. Hihetetlen mennyiségű fa hordó sorakozott egy hangárszerű csarnokban.

Jól döntöttünk, hogy felmentünk Észak-Írországba is, mert másnap innen indult a komp, nem mertük nagyon kicentizni az időt, félve Londonderry és Belfast hatalmas forgalmától, amit másnap meg is tapasztaltunk. Furcsa volt angol fonttal fizetni. Várak, kastélyok, ragyogó tájak jellemezték az Ír-szigetet itt északon is. Érdekes módon errefelé szinte egy szál fa sem magasodott a dombokon. Minden csodálatosan zöld volt, a legkülönbözőbb árnyalatokkal. Messziről úgy nézett ki, mint egy nagy moha vagy zuzmó takaró borítaná a lankákat. És nem szabad megfeledkezni a legelésző fehér „pamacsokról” sem. Hatalmas területeken, szabadon, de bekerítve, egymástól messzire legelnek a birkák, és persze tehenek.

Korán terveztük az indulást a kiadós reggeli után. Kissé meglepődtünk, hogy a szokásos kontinentális reggeli helyett, ami jellemző errefelé, tojás, bab, hurka, és szalámi volt a tányérokon.

Házigazdánk az indulás előtti éjszaka, amikor kifizettük a szállást, magyarázott valamit, amit másnap értettünk meg, amikor visszaadott 20 eurót, és mondta, hogy csak 1 napot aludtunk nála. De akkor már miért nem 30-at kaptunk vissza? Egyszerűbb lett volna elosztani, mivel hárman voltunk.

Igen kellemes kacskaringós kis utakon, és Belfast után értük el Larne-t, ahonnan 14.50-kor indult a komp Skóciába. A motorokat itt is nekünk kellett lekötni, de én a mai napig nem vagyok tisztába ezzel a hevederrel, így segítséget kértem és kaptam.




Copyright Kondor Túra Társaság 2019 - Minden jog fenntartva.