Eu Cool-Tour 2012 Blog 20. Párizs, Macon

...Érdekes, hogy Párizs milyen sok látnivalót kínál, mégis egy nagyon kicsi területen. A Szajna partján egy 16 km hosszú, 2-3 km széles részben megtalálható szinte az összes nevezetesség, a Diadalívtől kezdve a Louvre-on át a Notre Dame-ig. Relatíve nagyon rövid idő alatt végiglátogathatóak, ha sietősre kell fognia az embernek...

Érdekes, hogy Párizs milyen sok látnivalót kínál, mégis egy nagyon kicsi területen. A Szajna partján egy 16 km hosszú, 2-3 km széles részben megtalálható szinte az összes nevezetesség, a Diadalívtől kezdve a Louvre-on át a Notre Dame-ig. Relatíve nagyon rövid idő alatt végiglátogathatóak, ha sietősre kell fognia az embernek. Párizs egyike a világ turisták által leggyakrabban látogatott városainak kulturális látnivalói miatt, de gazdasági szerepe is igen jelentős. Bonaparte Napóleon és a világkiállítások a város fejlődésében markáns szerepet játszottak, gondoljunk csak a Diadalívre, vagy az Eiffel-toronyra. Guillaume a leghíresebb franciát illető kérdésemre gondolkodás nélkül Napóleon nevével válaszolt, számítottam még DeGualle-ra, Pierre Richardra, vagy Alain Delonra, esetleg Gerard Depardieura mivel a Putyinnal való bratyizás okán Ő pont reflektorfényben volt.

Gyurgyó, 2013-01-23


Érdekes, hogy Párizs milyen sok látnivalót kínál, mégis egy nagyon kicsi területen. A Szajna partján egy 16 km hosszú, 2-3 km széles részben megtalálható szinte az összes nevezetesség, a Diadalívtől kezdve a Louvre-on át a Notre Dame-ig. Relatíve nagyon rövid idő alatt végiglátogathatóak, ha sietősre kell fognia az embernek. Párizs egyike a világ turisták által leggyakrabban látogatott városainak kulturális látnivalói miatt, de gazdasági szerepe is igen jelentős. Bonaparte Napóleon és a világkiállítások a város fejlődésében markáns szerepet játszottak, gondoljunk csak a Diadalívre, vagy az Eiffel-toronyra. Guillaume a leghíresebb franciát illető kérdésemre gondolkodás nélkül Napóleon nevével válaszolt, számítottam még DeGualle-ra, Pierre Richardra, vagy Alain Delonra, esetleg Gerard Depardieura mivel a Putyinnal való bratyizás okán Ő pont reflektorfényben volt.

Egyébként sok bevándorló él itt is, hasonlóan a többi nyugat-európai nagyvároshoz, mégsem tűnt olyan multikultinak mint London. Talán azért, mert csak a belső kerületekben jártam. Úgy döntöttem, elég lesz nekem pár skalpfotó a legjellegzetesebb látványosságoknál, ez a fent említett két helyszínt jelentette. Guillaume útmutatása alapján könnyen megtaláltam a helyszíneket, hasznos tanácsnak bizonyult, hogy az Eiffel-tornyot a Trocadero felől érdemes fényképezni pl.

A Diadalív közelében egy általa javasolt pénzváltónál pedig váltottam fontot is euróra. 1,13 volt a change rate, ez igen jónak mondható, később szidtam magam, hogy nem váltottam be minden nálam lévő angol pénzt.

Reggel elbúcsúztam vendéglátómtól, kicsit sajnáltam, hogy ez alkalommal nem méltathatom majd a külhoni magyar vendégszeretetet. És megdőlni látszott a motor hibájával kapcsolatos elméletem, miszerint a felverődő esővíz okozza a kontakthibát. Éjszaka ugyanis esett, tehát a csapadékot felülről kapta a vas, viszont nem indult ismét. Egy órámba telt, mire sikerült megint elstartolnom. Egyfajta magabiztosság már kialakult bennem, mivel végül mindig beröffent a Bárány, bíztam benne, hogy hazáig már nem hagy cserben.

A városnézés eltartott egy darabig, így délután lett mire Lyon felé indultam. Autópályáztam ismét, legközelebb, ha lesz időm, ezt a lehetőséget tuti kihagyom. A francia autópályadíj ráadásul igen magas, talán csak az olaszoknál és a spanyoloknál borsosabb az összeg. Vagy csak nem vagyok hozzászokva…

Út közben a késői indulás miatt rám sötétedett, és az eső is eleredt Lyontól kb 100 km-re. Jött is az ezzel járó kellemetlenség menetrendszerűen, ismét leállt a taliga. Aztán sikerült beindítani a szokásos módon, és óvatosan, max. 40 km/órás sebességgel araszoltam tovább a leállósávon vészvillogóval. Kisvártatva beért egy autópálya karbantartó, kérdezte segíthet-e. Kissé váratlanul ért a kedvessége, bár valami ilyesmiért kaphatja a fizetését, ez a dolga. Elmagyaráztam neki mi a probléma, és hogy úgy döntöttem a következő lehajtóig megyek csak, ahol szállást keresek. Pár km-t kellett csak megtenni addig, Ő végig követett a tempómban, és vigyázott rám, na és persze a többi közlekedőre. Macon városánál tértem le a pályáról, ahol a benzinkútnál számba vettem a lehetőségeimet. Tovább menni nem lett volna okos dolog tényleg, a lehajtó környékén több motel is volt. Először az Ibis-be mentem be, de röhögve kellett kijönnöm, a recepciós által nekem kínált (10 százalék kedvezménnyel) szoba ára is 87 euró volt. Akkor inkább nem alszom sehol. Az út másik oldalára mentem, ahol láttam még épületeket, hátha szerencsém lesz. Amikor megláttam a Formula1 Hotel tábláját, már tudtam, hogy jó helyen járok. 2011-ben aludtam ilyenben először Spanyolországban, hát egy élmény volt… Az olcsósítás netovábbja ez a hotel. Az épületek kívülről különbözőek, de a beltér mindenhol azonos gyártósoron fröccsöntött műanyagokból áll. Így pl a kisebb helyiségek is mint a közös zuhanyzó és wc. Különleges élmény. Minden szoba 3 személyes, egy „dupla” és egy emeletes ággyal. A szoba mérete max 10 nm. Tehát csak átutazóknak nyújthat megfelelő komfortot. A kényelemhez mért az ára is szerencsére, mindössze 29 euróba került, ennél olcsóbb út menti szállás talán nincs is Franciaországban.

A Bárányt beparkoltam tető alá, gondoltam majd reggel világosban szétszedem, hátha rájövök végre hol a bibi. Ha már ilyen jól alakultak a dolgok a körülményekhez képest, kértem reggelit is 3 euróért. A recepciós kislány nem volt a számok mestere, valami elképesztő logikai hiányosságokról tett tanúságot. Nem is értettem, hol tévedett, jobb lett volna, ha kiszámolt apróval fizetek, nehogy még maradandó károsodást szenvedjen az agytekervények erőlködése miatt. Úgy tűnt fel sem fogta mi a szitu, mondtam neki mennyi jár vissza, ő pedig inkább rám bízta a dolgot és adta. Miután bevackoltam magam a műanyag lyukba, a szokásos rutin szerint szárítgattam a cuccaimat, töltöttem az akksijaimat. Vacsora zacskós leves és csoki. Innentől már csak a bevitt minimum kalóriára figyelhettem, nem volt keret a habzsidőzsire (mondjuk ilyen azelőtt is csak akkor volt az út során, ha vendég voltam).

Reggelinél azért még sikerült ámulatba esnem meglátva a kínálatot. A recepciónál már felfedeztem előző este egy pultot, na az volt az „étterem” rész, mint kiderült. Felhúztak egy rolóval takart polcot, és lehetett válogatni a két féle dzsem és egy fajta vaj közül. Na jó méz is volt. És zacskós kenyér, valamint 0,5 százalék gyümölcstartalmú lötty és tea, meg híg kávé. Nem volt sokkal ízletesebb, mint az előző esti vacsorám… Én persze kiegészítettem a kifogyóban lévő élelmiszer-készleteimhez, jó kalandorhoz méltóan. Így a kifizetett 3 euró egy kicsit sem volt sok...

Annyira szürreális volt az egész létesítmény a végletekig fokozott praktikumával és egyszerűségével együtt. Lehet a személyzet kiválasztásánál sem előny a túl mélyen barázdált agy. Viszont tisztaság volt és rend, igénytelennek nem mondanám. Olcsó kategória és árfekvés átutazóknak. Ezt tudja a Formula de semmi többet.

10 óra körül nekiálltam a szerelésnek, de semmi szembetűnő hibát nem találtam most sem. Mivel épp nem esett, inkább a gyors indulás mellett döntöttem. Innen Marseille már nem volt messze, ha pedig elérem végre a tengerpartot, feltankolhatok egy kis D vitamint, kihasználva a napsütést.





Copyright Kondor Túra Társaság 2018 - Minden jog fenntartva.