Eu Cool-Tour 2012 Blog 14. Dunkineely

...A St Johns Point, ahogy említettem tulajdonképpen egy nyúlvány a tengerbe. Írország leglátogatottabb búvár helye is, előző este sikerült ezt is megtudnom az öregtől. Sajnos merülésre nem volt lehetőségem, mert szezonon kívül erre csak hétvégén lett volna esély. Kimotoroztam a félsziget végéig...

Indulásom reggelén kínos meglepetés várt; a motor nem indult. Ez volt földrajzilag a legtávolabbi pont, tehát Murphy szerint ennek itt kellett bekövetkeznie. Itt kezdődött kálváriám a műszaki hibával kapcsolatban, mely az egész hátralévő úton elkísért. A tanácstalanságban megszültem egy ötletet, miszerint az akkumulátorral lehet baj.

Gyurgyó, 2013-01-17


Indulásom reggelén kínos meglepetés várt; a motor nem indult. Ez volt földrajzilag a legtávolabbi pont, tehát Murphy szerint ennek itt kellett bekövetkeznie. Itt kezdődött kálváriám a műszaki hibával kapcsolatban, mely az egész hátralévő úton elkísért. A tanácstalanságban megszültem egy ötletet, miszerint az akkumulátorral lehet baj.

Eltoltam a vasat egy szervizig, ahol nagyon rendes szerelő fogadott. Átautózott velem a szomszéd faluba, ahol vettem új gyertyát, mivel a vizsgálat alapján annak hibájára gyanakodott. Miután visszaértünk, sajnos csak nem oldódott meg a probléma, kezdtem elveszíteni a bizalmamat is feléje, látva az udvaron a sok szervizre váró fűnyírót, és a töketlenkedését a motorral. Inkább elkezdtem babrálni én, és egyszercsak be is indult. Mivel nem derült ki, hogy mi volt a baj, és tulajdonképpen én indítottam be a szerkezetet, nem fogadott el egy vasat sem. Ezt igen nagyra értékeltem, korrekt volt, és látszott, hogy nagyon akar segíteni.

Kicsit azért sajnáltam a belfasti, és északi tapasztalatszerzés hiányát, ezért kerestem az Óriások lépcsője helyett egy másik nevezetes helyet. A választásom a St. Johns Point-ra esett, Castledergtől nyugatra, már Írország területén, Donegal megye területén. Az angol gyarmatosítás elleni harcokban fontos szerepe volt hajdan ennek a területnek. A határ menti és ahhoz közeli városok (Észak-Írországban), Londonderry és Omagh ma is az Ír ellenállás hagyományos tűzfészkei. Kutattam volna a határátkelőt Írország felé, azonban nyoma sincs. Nem tudom régebben milyen ellenőrzések voltak, mindenesetre olyannyira nincs ennek jele sem, hogy egy határmenti városkában, ahol szuvenírt vásároltam, feltettem a hülye kérdést az eladónak, hogy Észak-Ír hűtőmágnes kapható-e. Miközben már Írország területén voltam . Donegalos címeres cuccok voltak, Észak-Írországos címerest nem itt kellett volna keresnem… Na és a vicces „Csókold meg a seggem!” feliratú bögrék is feltűntek, ami már Ír jellegzetesség.

Nem volt nagy a leküzdendő távolság, kicsit aggódtam a motor miatt, de csapadék nem volt. Mivel elég későn sikerült startolnom a szervizelés miatt, majdnem besötétedett mire Dunkineely városkába értem, ahonnan a St Johns Point félsziget-nyúlványa már csak pár km volt. Az út mellett megláttam egy kopott táblácskát Hostel felirattal. Megálltam, bekopogtam az utca felőli ajtón, de elhagyottnak tűnt az épület. Ezért bementem a szemközti kocsmába érdeklődni. A pultos néni és a két öreg vendég először meglepődött, aztán mondták várjak, hívják a hostel tulaját. Így is tettek, én közben beparkoltam az épület mögé. Kíváncsian be is nyitottam, meglepődtem, hogy sehol senki, a hostel meg tárva-nyitva. (Később érdeklődtem, errefelé ez így szokás.) Fél órán belül meg is jött a tulaj, egy öregúr. Nagyon kedves volt, elintézte az ágyneműhúzást, bekapcsolta a fűtést, aztán leültünk kicsit beszélgetni. Hozott egy doboz Guinnest is nekem, én megkínáltam whiskyvel és rizspudinggal. Nem kellett neki, nekem viszont másom már nem volt. Mesélt a környékről, én feszegettem volna az IRA témát, de nem sok hozzáfűznivalója volt. Rajta nem látszott félelem, annyit mondott, hogy csak kárt csinálnak, elég objektívnak tűnt az álláspontja. Ő járt már Magyarországon, és tetszett neki. Aztán hamarosan mennie kellett, mert a felesége várta vacsorával. Kicsit irigy voltam mert nekem csak rizspudingom volt, amit Castledergben kaptam Imi barátomtól. Az épület teljesen ki volt hűlve, a fűtésnek esélye sem volt, így hát plusz öt fokban aludtam. Fizettem 8 fontot, ennyiért sokat ne is várjon az ember. Az estét csendes magányban töltöttem, találtam egy pakli kártyát, passziánszoztam, meg egy partvissal beszélgettem, mint Tom Hanks a Számkivetettben Wilsonnal. Másnap reggel csak becsuktam magam mögött az ajtót, kulcs sem volt…

A St Johns Point, ahogy említettem tulajdonképpen egy nyúlvány a tengerbe. Írország leglátogatottabb búvár helye is, előző este sikerült ezt is megtudnom az öregtől. Sajnos merülésre nem volt lehetőségem, mert szezonon kívül erre csak hétvégén lett volna esély. Kimotoroztam a félsziget végéig, ahol épp egy helikopter szállt le a világítótorony udvarára. Út nem vezetett tovább, a felázott sziklás talajon nem volt kedvem offroadozni felpakolva, egyedül, főleg, hogy tudtam, tilosban járok. Ide nem lehet behajtani, előre szóltak, ugyanakkor azt is mondták, hogy nyugodtam hagyjam a tiltó táblát figyelmen kívül. Megnéztem a keskeny földsáv körül a sziklás tengerpartot és a homokos öblöcskét, ami nyáron kedvelt strandoló hely. Mivel már lassan két napja nem voltam 5 celsius foknál melegebb környezetben, nem sokat időztem. Nem fáztam, csak a szürke időjárás és a hideg olyan tompa érzést kölcsönzött.

A motor miatt aggódtam kicsit, ezért az eredeti tervemet módosítottam. Dundalkban lett volna egy megállóm, e helyett egyenesen Dublint vettem célba. Ezt utólag bánom kicsit, mert találkozhattam volna egy magyar motorossal. Remélem valahogy másképp, de összesodor majd bennünket az élet, nagyon kedves invitálást kaptam Zsolttól.





Copyright Kondor Túra Társaság 2018 - Minden jog fenntartva.